2017. január 16., hétfő

192 éve született Finály Henrik magyar klasszika-filológus tanár, nyelvész



Kendi Finály Henrik (Óbuda, 1825. január 16.Kolozsvár, 1898. február 13.) magyar klasszika-filológus tanár. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. Ő írta a métert ismertető első magyar nyelvű könyvet.

Életpályája
Itáliai eredetű, nagyon tehetős óbudai zsidó iparoscsalád gyermekeként született. A gimnáziumot a pesti piaristáknál, illetve az ágostai evangélikusoknál végezte. 1841-től Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, emellett az egyetemen felsőbb matematikát és csillagászatot is hallgatott. Az ókori irodalom volt az egyik kedvenc tárgya.
1848 húsvétján hazatért Budapestre, és tanári állásért folyamodott, de báró Eötvös József azt mondta neki, hogy most nem professzorokra, hanem katonákra van szüksége a hazának. Erre beállt honvédtüzérnek, és a schwechati csatában mint irányzó vett részt. A világosi fegyverletétel után Soborsinnál főhadnagyi rangban esett fogságba; elvitték Aradra, besorozták és Olaszországba küldték, ahol a 34. gyalogezredbe került közlegénynek. 1850-ben leszerelték és hazament Pestre, de mint rendőri felügyelet alatt álló egyén nem kapott állást.
Először magánórák adásával foglalkozott, majd 1851 januárjában nevelőnek állt gróf Bethlen János fiai mellé. A grófnak ugyanebben az évben bekövetkezett halála után növendékeivel Erdélybe ment, és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy Kolozsvárott marad, az ő kérésére Finály is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állásáról, és készült visszatérni Pestre, amikor dr. Haynald Lajos püspök kinevezte tanárnak a kolozsvári római katolikus gimnáziumhoz, és ezzel Kolozsvárott marasztotta. 1856-ban az erdélyi gazdasági egylet titkárává választották; 1857-ben az erdélyi múzeum-egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője lett. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává vált, bár kikeresztelkedett, de Ballagi Mór után ő volt a második zsidó származású, aki bekerült a magyar akadémikusok közé.[1] 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára lett, 1860-ban lemondott a tanári állásáról, és az erdélyi királyi főkormányszéknél gróf Mikó Imre erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863-ban lemondott, amikor a múzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a római katolikus líceum nyomdájának vezetését, és ekkor a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta.
1872-ben az új kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1874–1875-ben az egyetem rektora volt, az 1876–77-es és 1887–88-as években pedig a bölcsészettudományi kar dékánja.
A római Instituto di Correspondenza Archaeologica levelező tagja, illetve az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népművelő egylet tiszteletbeli tagja volt.
A Házsongárdi temetőbe temették, de sírja már nincs meg, csupán a megmentett sírköve látható a lutheránus temetőrész elején.
Művei
  • A polgár és kereskedő számvetése. Kolozsvár, 1853. (Első magyar könyv, amely a méterrendszert ismertette.)
  • A váltórendtartás az uj váltótörvény értelmében. Kolozsvár, 1855.
  • Latin-magyar iskolai szótár. Kolozsvár, 1858. (Régeni Istvánnal írta, ennek halála után egyedül szerkesztette.)
  • A magyar ige időformáiról. Pest, 1860. (Székfoglaló. M. Akad. Ért. I. oszt. Nyelv-tud.)
  • A régi magyar súlymérték. Adalék a hazai pénzverés történetéhez. Kolozsvár, 1868. (Különnyomat az Erdélyi Muzeum-Egylet Kiadványaiból IV.)
  • Az erdélyi muzeum-egylet évi tudósítása 1866—67. Kolozsvár. 1868.
  • Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez. Budapest, 1870. (Értekezések a nyelv-tud. kör. II. 4.)
  • Emlékbeszéd dr. Szabó József felett. Kolozsvár, 1873. (Különnyomat az Erd. Muz-Egyl. Évkönyvéből VIII. és Kiadványaiból VI.)
  • Emlékbeszéd Engel József felett. Bpest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 5.)
  • Mi minden telhetik egy lelkes néptanítóból. Kolozsvár, 1877. (Különny. a Család és Iskolából.)
  • Der altrömische Kalender. Eine Studie. Budapest, 1882. (Különnyomat az Ung. Revue-ből.)
  • Az ókori súlyokról és mértékekről. Budapest, 1883.
  • A latin nyelv szótára. A kútfőkből, a legjobb és legújabb szótárirodalomra támaszkodva. Budapest, 1884.
    (Ezt a művét 1991-ben reprint kiadásban újra kiadta az Editio Musica)
  • Hogy is mondják ezt magyarul? Előadások a magyar nyelv köréből. Budapest, 1888. (Ism. M. Nyelvőr 1891.)
  • A besztercei szószedet. Budapest, 1892. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. XVI. 1. Ism. Századok.)
Műfordításai
  • Mionette, regény Müller Jenőtől, franciából. Kolozsvár, 1859.
  • Diótörő és egérkirály, rege. Hoffmann E. T. A. eredetije után a magyar ifjuságnak magyarul regéli. Budapest, 1873.
 (Forrás: wikipedia.hu)

2017. január 12., csütörtök

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

Kiadó: MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma: 451
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 362 gr
ISBN: 9786155617614
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2016
Sorozat: BUDAPESTI RAGADOZÓK

Baszódj meg!
Azon már túl vagyunk, Farkas, csak gondolom, te nem emlékszel rá.
Dr. Farkas Tamás a sztárügyvéd éppolyan összetett személyiség, mint bármelyikünk. Olykor a szenvedélyes, lobbanékony, mindig támadásra és küzdésre kész, szexéhes Farkas, máskor meg az eminens, érzelemgazdag jófiú, Tamás, aki természetéből adódóan mindig háttérbe szorul, amíg a vadállat kiéli vágyait.
Elérkezik a pillanat, amikor a sok egyéjszakás kaland után felbukkan A Nő, akitől még Farkasnak is tátva marad a szája, de most Tamás szerelemre gyullad. Megbabonázza a fiatal lány tisztasága, és felerősödik benne a stabilitás utáni vágy. Ám a lecke sem marad el, és visszaköszön a sötét titkokkal teli múlt, hogy Farkas megértsen, túléljen, átértékeljen.
Vajon sikerül megszelídíteni a Farkast? Összhangba tud kerülni a személyiség két fele, hogy dr. Farkas Tamás egy életre elköteleződjön egy nő mellett? Vagy alulmarad Tamás, és végleges győzelmet arat a benne szunnyadó vadállat?
Mira Sabo, az Amíg kinyílik a szemünk című bestseller szerzője legújabb regényében tovább követi a budapesti elit erotikával, droggal és pénzzel felpumpált luxuséletét, a rá jellemző szókimondó, és lebilincselő stílusban.
Botrányos, letaglóz, nem a megszokott erotikus regény.

Ajánlom azoknak, akik valami másra, nem a megszokottra vágynak. (Mariann_Patakiné a moly.hu/blog-on az Amíg kinyílik a szemünkről)

◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦

Miben látja annak az okát, hogy az enyhén pikáns romantikus művek, most ekkora népszerűségnek örvendenek?

A nők tagadhatatlanul imádják a romantikát, az erotikát, amit nem mindig kapnak meg. Okolhatjuk a férfiakat is ezért, (más a genetikájuk, más kódot hordoznak - olvassuk számos magazin oldalán) de a női igény is valahol elvész a mindennapi rutinban, fáradtságban, megszokásban. Másik oldalon, pedig a tehetem - e, ezt vagy azt a szexben, mit tehetek, ami nem tabu, vagy éppen, hogy az… Hogyan számolok el magammal, a lelkiismeretemmel, mit kezdek a gátjaimmal, stb. belső kérdéskörrel húzzák vissza vágyaikat a nők. Az erotika, a merész, a mindennapi rutintól elszakadó érzékiség, a saját test megismerésének lehetősége sejlik az ilyen típusú könyvekben, ez az oka az egyre terjedő sikerüknek. 

Nagy izgalommal vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Azért vártam, mert volt alkalmam nekem is elolvasni A szürke ötven árnyalatát és elég sok mindenkinek ebben a témában ez a nagy favorit és érdekelt, hogy más hogyan ragad meg hasonló témát.

Az említett E. L. James regényhez 2012-ben volt „szerencsém”. Azért tettem idézőjelbe, mert borzalmas könyvnek tartom. Olyannyira borzalmasnak, hogy végig se olvastam, hanem a 160. oldal környékén abbahagytam. Emiatt kicsit féltem is, hogy milyen lesz ez a könyv, kicsit pesszimistán is álltam hozzá. A rossz tapasztalataim ellenére egy nagyon jó könyvhöz volt szerencsém. 
Izgalommal és erotikával teli regényhez volt szerencsém. A történet tele volt meglepő és váratlan fordulatokkal, a karakterek remekül ki voltak dolgozva. A mű olvasása alatt egyszer sem unatkoztam, szívesen olvasnék folytatást…. J
Olyanoknak ajánlanám ezt a könyvet, akiket érdekelnek az erotikus regények.

A könyvet köszönöm a Művelt Nép Könyvkiadónak!

2017. január 9., hétfő

204 éve született Kuthy Lajos regény- és drámaíró



Kővágó-örsi Kuthy Lajos (Érmihályfalva, 1813. január 9.Nagyvárad, 1864. augusztus 27.) regény- és drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság tagja.

Élete
Kuthy Sándor székelyhidai református lelkész (aki Heidelbergben szerezte teológiai doktori címét) és técsői Vernyika Zsuzsánna fia. Érmihályfalván született 1813-ban, de apja már 1814-ben elfogadta a jövedelmezőbb székelyhidi egyház meghívását és családjával oda költözött.
Kuthy ezen a természet szépségeivel megáldott helyen nyerte első benyomásait, melyek őt később e vidék kitűnő leírójává tették; itt terül el a szép költészettel leírt Besztercei lápvidék, itt ismerte meg a Hazai rejtelmek köznépét, ezt a kiváló alföldi magyar népet. Klasszikus műveltségű apja kezdte tanítani, majd 1821-ben a debreceni főiskolába adták szülei. A debreceni körbeliek (Földi János, Fazekas Mihály, Kovács József, Gyöngyösi János, Édes Gergely, Varjas János, sat.) voltak tanárai. 1827-ben a bölcseleti karba iratkozott be, három évig bölcselettel és történelemmel foglalkozott.
Engedve apja kívánságának, hogy pap legyen, 1830 őszén teológiát kezdett tanulni. Már ekkor kitűnt társai közül verseivel és elbeszéléseivel. 1833-ban, harmadéves teológusként szakított a papi pályával, és egy barátjának sérelme miatt többedmagával elhagyta a kollégiumot. Nevelőnek ment az Olasz családhoz Nagyváradra, és jogi pályára készült. Új helyén alkalma volt megismerkedni a Bihar vármegyei értelmiséggel, akik jó modora miatt megszerették. Itt kinevezték megyei joggyakornokká. Stílusa gyakornoki munkálataiban feltűnt a megyén és aljegyzővé választották. Az 1832. december 16-án Pozsonyban megnyílt országgyűlésen nagy harcok folytak, és Kuthy is szeretett volna eljutni ide. 1834-ben az új országgyűlési követ mellé rendelték patvaristának. Követével 1834 őszén ment Pozsonyba, ahol csakhamar belemerült a pozsonyi ifjúság mozgalmaiba, emellett jövedelmező állást is nyert Kossuth Lajos hírlapirodájában.
Mikor a rendek 1836. május 2-án szétoszlottak, a helytartótanács kiadta az elfogatási parancsot Lovassy László és társai ellen. Kuthy sietett haza Asszonyvásárra (ahová apja időközben költözött), itt fogták el május 23-án és megláncolva Budára vitték a József-kaszárnyába, hol minden kihallgatás nélkül öt hónapig ült nedves földalatti boltban, míg végül 1837. március 7-én a hétszemélyes tábla által megerősített ítélet folytán szabadon engedték ugyan, de az ügyvédi vizsga letételétől eltiltották.
Újra az Olasz családnál nyert menedéket Nagyváradon, és néhány hét múlva ismét megyei aljegyzővé tették. Ekkor a város társas köreiben nagy kedveltségnek örvendett. Csakhamar szerelmes lett az alispán leányába, Thurzó Jettába, aki azonban 17 éves korában meghalt. A balsors és a szenvedélyek csakhamar szorgalmas és ünnepelt íróvá tették. Időközben Kolozsvárra ment, ahová az erdélyi ellenzék hívta meg az országgyűlési hírlap szerkesztésére. Az erdélyi országgyűlés azonban 1838. március 31-én eloszlott. Ekkor Kuthy Pestre ment, és Sombory Imre királyi táblabíró jurátusa lett. Ismételten folyamodott az ügyvédi vizsga megengedéséért, de hiába; 1844-ben megkapta ugyan az engedélyt, de ügyvéd többé nem lett.
Minden erejét az írói pályán érvényesítette, az akkori szépirodalmi lapoknak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. 1838-ban jelentek meg első novellái az Atheneumban, ezeket később kilenc kötetben adták ki 1841 és 1853 között. Drámái: Az Ariadne (1838), Fehér és fekete (1839), I. Károly és udvara (1840). Az Ariadnét 1838-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. Három színművével kevésbé volt szerencsés; a kritika elítélte. 1839. május 29-én oltárhoz vezette topai Kalicza Johanna szép és vagyonos komáromi leányt. Házassága azonban nem volt boldog: az egyszerű kisvárosi leány nem tudta magát beleélni az excentrikus férfi házi életébe, csakhamar visszament édesanyjához Komáromba, ahol együtt élt Vilma leányával (később Szabó Béláné; ennek szintén Vilma (Zsanet) lánya Kathona Gézának, a csallóközi ármentesítő társulat hivatalnokának lett felesége, majd férjével és anyjával az ősi Kalicza-házban lakott Komáromban).
Az 1839-es nyár végén, hogy felejtse bánatát, utazni ment Magyarország felvidékére és Ausztriában is járt. Pestre visszatérve ismét régi ismerőseit, a színészeket és a színésznőket kereste fel, és az ő társaságukban keresett szórakozást. Barátai szívesen eljártak Kuthy ízlésesen berendezett, kényelmes lakásába is, ahol magyaros vendégszeretettel fogadta őket. A társaság éltetője volt Kuthynak, itt feledhette életének szenvedéseit. Minél előkelőbb volt a kör, melyben megjelenhetett, annál vidámabb, annál fesztelenebb volt, vidámsága, szellemes megjegyzései mindenkit elragadtak, csaknem mindenhol ő vezette a társalgást. A főurak a vidám, szellemes férfit nagyon kedvelték. Így jutott be József nádor szalonjába is, fiainak, István és József főhercegeknek ajánlása útján.
Előkelő nők körébe Batthyány Lajos grófnál jutott, aki 1843 elején meghívta Kuthyt magántitkárának. Batthyány nagy házat vitt, roppant kiterjedésű birtokainak felügyelete is nagy gonddal járt. Kuthy kötelességét híven és pontosan teljesítette, ezért Batthyány nagyon megszerette. Derült, vidám kedélye felvidította a hölgyeket is, akik körében vonzó külsejének és egyéniségének köszönhetően népszerű volt. Kuthy iránti rokonszenvüknek páratlan és irodalmukban a mai napig egyedülálló bizonyságát adták akkor, amidőn (1845 szeptemberében) az uzsorások kezébe került költő elárverezett, értékes bútorait a saját pénzükön megvásárolták és visszaadták neki.
A Magyar Tudományos Akadémia 1843. október 7-én választotta levelező tagjává, a Kisfaludy Társaság pedig 1845. január 28-án vette fel tagjainak sorába. Az 1843. május 24-én megnyílt országgyűlésre Batthyány Lajos gróffal ment Pozsonyba. Ekkor már országos hírnek és népszerűségnek örvendett, a fiatalabb írók és az országgyűlési ifjúság örömmel kereste fel Kuthy vendégszerető szállását. Az ünneplés jól esett hiúságának; megszokta a kényelmet, a fényűzést, sőt a pazarlást is, annyira, hogy mikor 1844. november 13-án az országgyűlés bezárult és ő Batthyányval visszatért Pestre, olyan életmódot folytatott, amely jövedelmét sokszorosan fölülmúlta: bútorait Párizsból hozatta, keleti pompa, délszaki növények illata fogadta a belépő vendégeket; hetenként kétszer-háromszor tea-estélyre hívta meg barátait; itt látogatta meg őt Jókai Mór is Petőfi Sándor társaságában.
Időközben lemondott magántitkári állásáról. 1845 elején a gyáralapító társaság megválasztotta titkárul, ezenkívül még több egyesületnek tagja és előadója volt. Hazai rejtelmek című regényének első három füzete 1846-ban jelent meg az újévi könyvpiacon, és nagy sikert aratott. Időközben hazalátogatott Asszonyvásárra apjához, ki egyházmegyéjében ülnök és esperességi jegyző volt; meglátogatta 1844. július 17-én elhunyt édesanyjának sírját; elutazott Aradra és Temesvárra, ahol 1845 októberében Temesmegye táblabírójává választották, ekkor gyűjtötte regényéhez az anyagot. 1846-ban részt vett a farsangi mulatságokban; táncolni nagyon szeretett. 1847 májusában hitelezői elől ismét vidékre menekült és azóta már ritkán fordult meg Pesten. Az év november elején megnyílt országgyűlésre Pozsonyba sietett Batthyányval, ki újra meghívta titkárának. Pozsonyban ismét úri életet élt. Jövedelmező titkári állása és a Hazai Rejtelmek hatezer forintnyi tiszteletdíja újra túlköltekezésre ragadta. Régi vidámsága azonban már eltűnt, a túlfeszített munka idegessé tette. Az 1848 márciusi napokban az általános lelkesedés Kuthyt is elragadta. Bár korántsem volt forradalmi ember és sejtette a véget, hivatalt vállalt és Batthyány miniszterelnöki irodájának igazgatója, majd Szemere Bertalan mellett osztálytanácsos lett. Egészsége azonban egyre hanyatlott, kedélye elkomorult. 1849-ben követte a kormányt Szegedre, majd Aradra is. Az augusztus 13-i fegyverletétel hírére Nagyváradra, onnét apjához Asszonyvásárra ment, majd a Rézhegység (Bihar megye) vidékén húzta meg magát nyolc hónapig. 1850 derekán Pestre utazott, hogy a polgári törvényszék előtt feljelentse magát, és kegyelmet nyert.
Budán a Szarvastéren bérelt hónapos szobácskát, mert pénze, jövedelme alig volt. Szorgalmasan írta novelláit, kezdetben Ariel név alatt. Bár ekkor is keresett író volt, és alig jelenhetett meg album, hírlap vagy folyóirat az ő írása nélkül, a megélhetés gondjai miatt kezdett kétségbeesni. Ehhez járult apjának 1851. május 26-án bekövetkezett halála, mely nagy fájdalmat okozott az érzékeny írónak. A Tátrafüreden töltött nyári évad némileg megerősítette őt. Szeptemberben testvéreihez ment, akik közül három hajadon leányt nagyon rossz anyagi körülmények közt talált. Mivel segítenie kellett őket, elhatározta, hogy nővéreinek biztos hajlékot szerez.
1853 őszén hivatalért folyamodott. December 6-án közölte a hivatalos Budapesti Hírlap, hogy a császári és királyi belügyminisztérium kinevezte másodosztályú megyebiztossá a nagyváradi helytartósági osztály területére. Hivatalos működését Szatmáron kezdte, 1855-ben már Aradon volt megyei főbiztos. Hivatalos emelkedésével híre, népszerűsége fokozatosan süllyedt. Régi társai, barátai gyakran szemére vetették ballépését, kárhoztatták tettét. Kuthy a támadásokat kikerülendő visszavonult tőlük, idegenkedő, tartózkodó lett velük szemben, de, ahol csak tehette, védte, pártolta a megtámadott magyar nemességet és polgárságot.
1855. március 5-én Erzsébet császárné első gyermekének, Zsófiának születése alkalmából Szózatot írt és nyomatott ki. E költeményt csak felszólításra s talán fenyegetésre készítette. A vers miatt ismerősei még mélyebb megvetéssel fordultak el tőle. A gyűlölködés miatt A királyné olvasója című, utolsó regényét, mely a Budapesti Hírlapban jelent meg 1860-ban, be sem fejezhette. A megtört, hanyatló erejű író társtalanul járt Pesten, egyedül, mindenkitől kerülve ült a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának termében, otthon a Tabán egy szűk és sötét szobácskájában merengett és vallásos elmélkedésekbe mélyedt.
A beteg Kuthyt 1861-ban felmentették a munkától és rendelkezési állapotba helyezték. 1862-ben lement Diószegre, majd a Bihar megyei Litérbe utazott, hogy némileg felüdüljön. Még ugyanebben az évben kinevezték Nagyváradra megyei főbiztossá a bűnfenyítő törvényszékhez 1470 forint fizetéssel. E fizetésből szépen megélhetett volna, de nem tudott gazdálkodni, a hitelezők régi adósságaiért perelték, az örökös perköltség miatt adóssága folyton nőtt. Végre 1863-ban csődöt kértek ellene. Adóssága 4520 forintot tett ki. Hitelezőinek fölajánlott 260 nyomatott ívre terjedő összes munkáit, ívét 25 forinttal számítva 6400 forint értékben, de sikertelenül. Csődbe kerülése miatt nyugdíjazták. Ekkor egy kis házat bérelt Nagyváradon és itt tengette csekély nyugdíjából életét. 1864 augusztusában ideglázat kapott és 27-én meghalt. A Kisfaludy Társaságban 1869-ben Degré Alajos mondott fölötte emlékbeszédet.
Költeményei, elbeszélései s egyéb cikkei a következő lapokban és évkönyvekben vannak: debreczeni Lant (1833. költ. és A szerencsés akadályok, elb., 1834. A szökevény, rege); Rajzolatok (1835. Farsangi kaland, 1836. Nagyváradi levél és költ.), Regélő (1834. Életszabályok, Jelenkori házasság, költ. 1836. Garcia de Marcarensas költő életrajza), Honművész (1834. Nagyváradról színi kritika, 1835. Szomorú hír Nagyváradról, 1839. Almanach-társaság, Császár Ferencz költeményeinek ism.), Athenaeum (1837. A beteg, költ., 1838. Szinháztárgyi viták, 1839. Egy éj a fővárosban, A szerelemféltő, A színésznő, Végrendelet, A számüzött, 1840. Mátka áldozat és költ., 1841. Az őrangyal, mutatvány Don Garcia cz. regényből és polemia), Regélő (1839. Vetélytárs, 1840. Nő és férjszeszély, 1841. Toulouse Saphoja); Emlény (1840. Balitéletek, 1841. Arthur és Jenő, A trónkövetelő), Religio és Nevelés (1841. A hitnevelés szüksége, Az apaüldöző), Világ (1847. I. 2. sz. Literaturai pártemberek ismertetéseül); Közlemények (1841. Bevezető szózat I. Ossian lelkéhez és költ.); Nemzeti Almanach (1841. költ., Divatkép, Az álomjáró), Regélő Pesti Divatlap (1842-43. A tőr és feszület, Nők és az élet székfoglaló és költ.) M. Életképek (1843. Egy iskolai kaland), Honderű (1843. Két elitélt, Freskófestések), Őrangyal (1843. Az önmérséklet jutalma), Pécsi Aurora (1843. beszély), Aradi Vészlapok (1844. Egy törpe, mutatv. Don Garciaból), Életképek (1844. Tohub, mutatv. Don Garciaból, Hortobágyi képek a Hazai Rejtelmekből, 1845. Válás, párbeszéd versben), Pesti Divatlap (1845. Egy hirlapi cikk, A kárpáti csúcsokon és költ., 1847. Téli csillagok I-IX. költ., Féltési párbaj, Álmom látogatójához, költ., Kakukk, költ., Beszterczei lápvidék, mutatv. a Hazai Rejtelmekből, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Érdember, Lehelke halála és költ.), Ajándok (1846. Az eskü órája), Hölgyfutár (1850. Emlékirat, költ., Egy hölgy imája, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Egy házi hivatalnok márczius előtt, 1851. Alarica Newa, 1852. Az ecsedi lidércz 1853. Beszélyem kijött a Hölgyfutárban), Remény (1851. A sir vadrózsája, Márczius előtti képek), Losnczi Phönix (1851. Az ifjú császár), Nagyenyedi Album (1851. Székely Katalin), Müller Gyula Naptára (1852. Egy kételkedő gazdag); Budapesti Hirlap (1860. 1-274. sz. A királyné olvasója, történeti regény, összesen 119 számban.)
Művei
  • A fehér és fekete, szomorújáték 4 felvonásban. Buda, 1839. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz I. 3. Először adták Pesten a nemzeti szinházban 1839. febr. 19. és 25., szept. 5., Székesfejérvárt 1841. máj. 21. Kolozsvárt 1840. máj. 25., 1844. febr. 15. Ism. Honművész 1839. 18. sz.)
  • Első Károly és udvara. Történelmi dráma 5 felvonásban. U. ott, 1840. (Szinműtár I. 7. Jambusokban, az akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Mind a két szinmű censurai példánya megvan a m. n. múzeum kézirati osztályában.)
  • Kuthy munkái. Novellák. Pest, 1841-53. Kilenc kötet. (I. 1841. Gróf Széchenyi Istvánnak ajánlva, Cleopatra, Egy éj a fővárosban. A szerelemféltő, A színésznő, Nő és férjszeszély, 2. kiadása 1843., II. 1841. Cilley Borbála, Mátka áldozat, Toulouse Saphója, Végrendelet, A számüzött, Vetélytárs, 2. kiadás. U. ott, 1843. III. 842. gróf Battyhány Antonia szül. Zichy grófnőnek ajánlva, Balitéletek, Arthur és Jenő, Az eskü órája, Délila, IV. 1842. gr. Károlyi Györgynének ajánlva, A trónkövetelő János fővétele, Divatkép, Igaz gyanú, V. 1844. Egy alkalmi vers, Bizalom és gyanú, A tőr és feszület, Az apaüldöző, Az álomjáró, Egy iskolai kaland, Két elitélt, VI. 1851. Egy éj az altáborban, Hatyári Gyárfás, Eléa köve, Egy divatlapi cikk, Érdember; a cenzúra lefoglalta első cikke miatt és így került az 1852. kiadásba annak a helyébe a Zarskoje Selo c. novella, VII. 1852. A guerilla, Lyon lovag, Lehelke halála, Nur fidel, A temerini hősnő, Szokott csalódások, Nők és az élet, VIII. 1852. A kételkedő, Egy jobbágyper martius előtt, Szerencsés akadályok, A szökevény, rege, IX. 1853. Székely Katalin, Egy delejes nő végnapjai, Az ecsedi lidérc.)
  • Polgári szózat kelet népéhez. Röpirat. U. ott, 1841. (Ism. Athenaeum 1842.)
  • Hazai rejtelmek. Regény. U. ott, 1846-47. Két kötet, 14 füzeben.
  • Szózat Erzsébet austriai császárné ő fensége örvendetes szülésekor. Arad, 1855.
  • A királyné olvasója (1860)
  • Egy iskolai kaland. Budapest, 1898. (Olcsó Könyvtár 1071.)
  • Korvin (regény, nem jelent meg)
Kéziratban
Ariadne a könnyelmű nő, Eredeti szomorújáték 4 felv. (Először Pesten 1838. szept. 24. Ism. Honmvész 78. s. Athenaeum II. 27. sz. kézirata a nemzeti szinháznál). Gyűjteményemben költemények: Hámor völgye, Kirablott sziget, Jós ige; levelei: hely és kelet nélkül sógorához topai Kalicza Zsigmondhoz Komáromban, ki nekem is sógorom volt, ezen levélen Kúthy-nak írta nevét; testvéréhez, kelet nélkül, hugaihoz, Pest, 1841. dec. 25., nővéréhez, Zimbró, 1859. jún. 21.; a Magyar Nemzeti Múzeumban: levele Petőfihez, Pest, 1845. március 16.
Arcképe névaláírásával: acélmetszés, rajzolta Barabás, metszette Mahlknecht Bécsben (Emlény 1842. és Pécsi Aurora 1843.); kőnyomat, rajzolta Barabás, nyomat. Walzel Pesten, 1845. (Pesti Divatlap 1845. 1. sz.)

(Forrás: wikipedia.hu)