2016. szeptember 29., csütörtök

107 éve született Kertész Erzsébet magyar író


Kertész Erzsébet (álnevei: Elbert S. Payne, Marjorie Wyne) (Szolnok, 1909. szeptember 29. – Budapest, 2005. március 25.) József Attila-díjas (2000) magyar író.

Élete és munkássága
Szülei: Kertész Miklós és Reiser Irén voltak. 1927-1933 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémia–földrajz szakán tanári oklevelet szerzett. Kezdetben könyvtárosként dolgozott (Az Ujságnál), majd 1936-1940 között a Dolgozó Asszonyok Lapja főszerkesztő-helyettese, 1940-től szabadfoglalkozású író volt.
Elsősorban fiataloknak, különösen lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes csíkos könyvekben jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel.
Életrajzi munkái a világ- és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről. Nevéhez kötődik egyebek mellett aTeleki Blanka, a Szendrey Júlia, a Csipkebolt Brüsszelben (Podmaniczky Júliának,, Jósika Miklós feleségének az életrajza), a Kossuth Zsuzsanna és a Vilma doktorasszony (Hugonnai Vilmáról az első magyar orvosnőről szóló) című könyv.
Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely csak néhány évvel halála előtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel.
Kertész Erzsébet számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt.

Művei
Úrilányok (elbeszélések, 1929)
Gyönyörű nyár! (regény, 1935)
A családi panzió (regény, 1937)
Júliusi szerelem (regény, 1938)
Kislányok a nagyvárosban (ifjúsági regény, 1938)
Nagylányok (ifjúsági regény, 1938)
A ligeti nagytanács (gyermekregény, 1939)
Szonja (ifjúsági regény, 1939)
Kandi és Bandi az állatkertben (mese, 1939, 1950)
A szabadság angyala (regény, 1940)
Testvérke (ifjúsági regény, 1941)
Afrikai éjszakák (regény, 1941)
Cowboy csapda (regény, 1941)
Visszahív a préri (regény, 1941)
Zsuzsi vakációja (ifjúsági regény, 1941)
Négylevelű lóhere (ifjúsági regény, 1942)
Utazás Játékországban (meseregény, 1942)
Zsuzsi az intézetben (ifjúsági regény, 1942)
Nincs hozománya! (regény, 1942)
Zsuzsi Virágospusztán (ifjúsági regény, 1942)
Riport és szerelem (regény, 1942)
Zsuzsi a Vadrózsa Szövetségben (ifjúsági regény, 1943)
Zsuzsi menyasszony lesz (ifjúsági regény, 1947)
Zsuzsi férjhez megy (ifjúsági regény, 1947)
Zsuzsi pénzt keres (ifjúsági regény, 1947)
Csévi utca 11/d (ifjúsági regény, 1947)
Elizabeth (regény, 1948)
Mint fűszál a réten… (ifjúsági regény, 1950)
Kaland a Szamócában (ifjúsági regény, 1957)
Szonya professzor (ifjúsági regény, 1962)
Vilma doktorasszony (regény, 1965)
Teleki Blanka (regény, 1966)
Harriet regénye (regény, 1967)
Szendrey Júlia (ifjúsági regény, 1969)
Az első Gertrudis (regény, 1970)
Szamóca-lányok (ifjúsági regény, 1973)
Csipkebolt Brüsszelben (ifjúsági regény, 1974)
A lámpás hölgy (ifjúsági regény, 1976)
A tábornok lánya (ifjúsági regény, 1978)
Úttörő asszonyok (ismeretterjesztő, elbeszélés, 1979)
Bettina három élete (ifjúsági regény, 1981)
Kossuth Zsuzsanna (életrajz, 1983)
Jenny, Laura, Tussy (ifjúsági regény, 1984)
Titkos házasság (ifjúsági regény, 1985)
A fejedelemasszony (életrajz, 1986)
Zöldfa utcza 38 (regény, 1987)
A három Róza (regény, 1995)
Fiút vártak, lány született (regény, 2000)

Műfordításai
G. Schmitt: Két szív egymásra talál (regény, 1937)
James Oliver Curwood: Szerencsés hasonlatosság (regény, 1937)
V. G. Ligyin: A nagy folyó (regény, 1953)
N. Kalma: Liftes Jim (elbeszélések, 1954)
Sz. Mogilevszkaja: A pintyőke (ifjúsági elbeszélés, 1954)
L. Kasszil: A napsugár szerelmese (regény, 1956)
N. N. Noszov: Hurrá, itt a nyár (ifjúsági regény, 1960)

Díjai
A Móra Könyvkiadó Nívódíja (1967)
Szocialista Kultúráért (1984)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1985)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
IBBY-életműdíj (1999)



 (Forrás: wikipedia.hu)

2016. szeptember 26., hétfő

128 éve született Thomas Stearns Eliot irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus



 Thomas Stearns Eliot (St. Louis, Missouri, 1888. szeptember 26. – London, 1965. január 4.) amerikai születésű Angliábanletelepedett irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus.
A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”.

Életpályája
Családja még a 17. században vándorolt ki Bostonba, egyházi és világi méltóságokra emelkedve gyökereztek meg a új-angliai puritán hagyományokban. Apja tekintélyes üzletember, anyja, Charlotte Stearns, gazdag bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Családja tudta őt taníttatni a Harvard egyetemen. 1910/11-es tanévben Európába ment tanulni, a párizsi Sorbonne-ra. 1911-1913-ig újra a Harvardon tanult, filozófiát hallgatott. Főleg az ún. új kritikai irány megalapítója, az irodalomkritikus és kultúrfilozófus Irving Babbitt (1865–1933) és George Santayana (1863–1952) filozófus, esszéíró, költő és novellaíró előadásait kedvelte.
1913-ban Németországba, 1914-ben Angliába utazott. 1914–1915-ben az oxfordi Merton College-ban filozófiát tanult. 1915-ben állást vállalt Londonban. Latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, matematikát, úszást és baseballt tanított a Highgate Schoolban, majd a Lloyd Banknál vállalt tisztviselői állást.
1917–1919-ig az imagista mozgalom Egoist c. folyóiratának lett munkatársa, majd segédszerkesztője. 1925-től 1965-ig a Faber and Faber kiadó szerkesztője, később igazgatója lett. 1927-ben felvette a brit állampolgárságot, s még ugyanebben az évben belépett azanglikán egyház hívőinek körébe. Költő, kritikus és drámaíró volt, mindhárom műnemben maradandót alkotott, de a lírában első jelentős költeményével, a Puszta ország-gal (The Waste Land) valóságos irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa szerint, ez "majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság."

Művészete
Költészetére leginkább a francia szimbolizmus és a Jakab-kori angol metafizikus költők (például John Donne) hatottak, költői képalkotási módszereit a kortárs Ezra Pound és az imagisták élesen metszett pontossága befolyásolta, természetesen ezek csak a fő vonalak, filozófiai ismereteit, az irodalom számos más területére kiterjedő műveltségét (Dante, 17. századi angol drámák) nem is vettük számba.
Az 1910-es években, rendszeresen 1917-től jelentek meg verskötetei, melyekben költői személytelenség, irónia, elvont gondolatiság tükröződött, igazán átütő sikert, nagy újdonságot és választóvonalat A puszta ország (The Waste Land) c. verse jelentett. Nyomtatásban e költemény először 1922-ben látott napvilágot, T. S. Eliot által alapított és 17 éven át általa szerkesztett Criterion c. folyóiratban.
Puszta ország c. verse meghökkentően hosszú, 433 sorból áll, melyet a költő 191 soros filológiai magyarázata követ. The Waste Land az angolszász avantgárdnak éppen olyan emblematikus alkotása a lírában, mint a prózában James Joyce Ulysses c. regénye. Mindkét mű egyazon évben, 1922-ben jelent meg, Eliot verse Londonban, Joyce regénye Párizsban.
A háború felé közeledő Európában, később az 1. világháborút követő 1920-as években a fő kérdés az életben maradt fiatal nemzedék számára az volt, hogyan élhetnek tovább. A fiatalokat foglalkoztató érzések, gondolatok a lírában legtökéletesebben T. S. Eliot verseiben fejeződtek ki. A megszokott világ széttöredezett, ennek szimbólumaként töredéksorozatokat jelenített meg T. S. Eliot lírája.
Egyik első legjelesebb versében, a J. Alfred Prufrock szerelmi énekében mitologikus címmel jelentkezik, de hamar kiderül, hogy inkább egy komikus hőseposzról van szó. Egy kopaszodó, középkorú ember határozatlan, kételkedő öniróniával teli vallomása elfecsérelt fiatalságáról, életéről hallható ki belőle.
Annál nehezebb dolga van az olvasónak A puszta ország c. verssel, amely már nem egy beszélő szubjektum képzete, hanem a személytelen költészetfelfogás jegyében vonultatja fel a tárgyakat, a szituációk és az események egész láncolatát már nemcsak szövegtöredékek, hanem törmelékek, kollázsok formájában is, de a kollázsok már nem ragaszthatók fel egy egységes kulturális anyagra, a világ széttöredezett. Tovább fokozta a költő ezt az érzetet 1925-ben írt, Az üresek (The Hollow Men) c. költeményében, melyben kifejezi, hogy a törmelékek puszta országát üres emberek lakják. Ezek a költemények mintegy megtestesítik az 1. világháború után feltörő kaotikus és reménytelen érzéseket.
A költő beveti teljes műveltségi anyagát saját ars poétikájához híven, melynek lényege az, hogy az emberiség költészete egy nagy egész, amelyben benne van valamennyi valaha megírt költemény, s még ezen belül is a költemények nem időbeni egymásutániságukban léteznek, hanem egymás mellett, tehát Homérosz, Európa és Anglia teljes költészetianyaga egymás mellett létezik.
T.S. Eliotot fiatal kortársai és az őt követő fiatal nemzedékek értették, előadták, sokszor polgárpukkasztás céljából is, az avantgárd angol líra hangadói lettek a költő 1920-as évekelső felében írt költeményei. Későbbi, egyre nehezebben követhető versciklusai már többnyire a költő új vallásosságáról szólnak. Költészetében bekövetkezett fordulata miatt egyre több kritika érte az irodalmi életben a fiatalok részéről.
1927-től, a költő brit társadalomba való betagozódása (angol állampolgárság, anglikán vallás) után egyre inkább konzervatív lett, lassan a versírás helyett a drámaírás került nála előtérbe. Drámáiban a mártíromság szükségességét hangsúlyozta. Leghelyénvalóbb ez a mondanivaló a Gyilkosság a székesegyházban című drámájában, mely Becket Tamásangol vértanú haláláról szól. Filozófiai párbeszédek és monológok sorozata e drámája, színpadi előadásra kevésbé alkalmas, ennek ellenére jó rendezők színre vitték nálunkMagyarországon is. Színpadra vihetőbb darabjai is vannak, a Családi összejövetel és a Koktél hatkor/Koktél parti (The Coctail Party), e drámák korabeli családi konfliktusok kapcsán közvetítenek vallási mondanivalót.
Esszéi nagyon érdekesek, olvasmányosak, számot adnak a költő és drámaíró művészetfelfogásáról, s betekinthetünk általa a korszak által értékelt régi és új írókhoz. Igen különös, hogy például Eliot Jean Racine és Ben Jonson alkotásait többre becsülte, mint William Shakespeare műveit. Irodalmi irányzatokat illetően elítélte a romantika anarchiáját, énkultuszát és érzelmességét, ez fiatal korától kezdve így volt, aztán megteremtette költészetében a modern lírát, majd egyre inkább a 20. századi újklasszicizmus híve lett. 

Emlékezete
Az Egyesült Királyságban 1993-ban a Költészeti könyvek társaság (Poetry Book Society) megalapította a legjobb brit vagy ír verses kötet számára a T. S. Eliot-díjat. E díjtól teljesen függetlenül a Missouri Állambeli Truman State University Press is alapított egy költészeti díjat T. S. Eliot tiszteletére, a díj elnevezése: T.S. Eliot Prize for Poetry.

Művei (válogatás)

Versek
J. Alfred Prufrock szerelmi éneke (The Love Song of J. A. P., 1914)
Puszta ország / Átokföldje[8] (The Waste Land, 1922)
Hamvazószerda (Ash-Wednesday, 1930)
Macskák könyve (Old Possum's book of practical cats, 1939)
Négy kvartett (Four Quartets, 1944)

Drámák
A harcoló Sweeney (Sweeney Agonistes, 1932)
A szikla (The Rock, 1934)
Gyilkosság a székesegyházban (Murder in the Cathedral, 1935)
Családi összejövetel (The Family Reunion, 1939)
Koktél hatkor (The Coctail Party, 1949)

Esszék
Lancelot Andrewesnak (For Lancelot Andrewes, 1928)
A költészet haszna és a kritika haszna (1936)
Egy keresztény társadalom gondolata (1939)
Jegyzetek a kultúra meghatározásáról (1948)
A költészetről és a költőkről (1957)
A kritikus kritikája (1965)

Díjak
Irodalmi Nobel-díj (1948)

 (Forrás: wikipedia.hu)

2016. szeptember 19., hétfő

105 éve született Sir William Gerald Golding irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő

Sir William Gerald Golding (St Columb Minor, Egyesült Királyság, 1911. szeptember 19. – Perranarworthal, Egyesült Királyság,1993. június 19.) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Man Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás (Rites of Passage) című regényéért, amely A Föld határáig (To the Ends of the Earth) trilógia első kötete.

Élete
William Golding 1911 szeptemberében született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén.Kevin McCarron, ‘Golding, Sir William Gerald (1911–1993)’, Oxford Dictionary of National Biography Sept 2004; online kiadás, 2006 május, elérés: 2007. november 13.> Apja tanár volt, tankönyvek szerkesztésével foglalatoskodott. Fia számára a mindentudás megtestesülését jelentette. Alec Golding szocialista eszméket vallott, és a tudományos racionalizmus volt rá jellemző. Édesanyja, Mildred, a háztartásról gondoskodott, és egyetértett a női egyenjogúság mérsékelt harcosaival. Apja kívánságának megfelelően 1930-ban Golding beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg, 1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Ebben oxfordi barátja, Adam Bittleston spiritiszta filozófus segítette. Golding nagy állatvédő aktivista volt.

Házassága és család
Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel, akitől két gyermeke született: Judy és David.Golding Lailsburyben kezdett tanítani. A haditengerészetnél töltött éveit leszámítva egészen 1961-ig tanított ebben az iskolában.

Katonai szolgálata
Golding meghatározó élménye a második világháború volt. A Brit Királyi Haditengerészet tagjaként részt vett Németország leghatalmasabb csatahajójának, a Bismarcknak az elsüllyesztésében. A normandiai partraszállásban egy, a partot tűz alá vonó hajó kapitányaként vett részt, valamint egy tengeri akcióban Walcherennél, ahol 24 támadó járműből 23-at süllyesztettek el.A háború végén visszatért a tanításhoz és az íráshoz. A háború évei alatt jól megtanult ógörögül.

Halála
1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte magát. 1985-ben feleségével a cornwalli Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében. Dél-Wiltshire-ben temették el, Bowerchalke faluban. Egy, az ókori Delphiben játszódó regény vázlatát hagyta hátra, aminek a Dupla nyelv(The Double Tongue) címet adta, ezt posztumusz adták ki.

Írói sikere
1953 szeptemberében Golding elküldte egy könyv kéziratát a Faber & Faber kiadónak Londonba. Bár elsőre elutasították, a cég egyik új szerkesztője, Charles Monteith nagyon lelkesen fogadta az írást. Néhány részt kihúzatott belőle, de 1954 szeptemberében A Legyek Ura címmel kiadta. Ezt hamarosan további regények követték, többek között Az örökösök, Ripacs Martin, és a Szabadesés.
Az angol tanárembert 1954-ben A Legyek Ura (Lord of the Flies) egy csapásra híressé tette. Ez lehetővé tette Golding számára, hogy 1961-ben kilépjen tanítói állásából, és a következő tanévet rezidens íróként az Egyesült Államokban töltötte a Hollins Főiskolán, a virginiai Roanoke mellett. Miután 1958-ban Salisburyből a közeli Bowerchalke-ba költözött, találkozott földijével és sétatársával, James Lovelock-kal. Együtt vitatták meg Lovelock Gaia-elméletét, miszerint a Föld bolygó élő anyaga egyetlen szervezetkéntműködik. Az elmélet elnevezését Golding javasolta Gaia, a görög mitológia Földistennőjének nevéről.
1970-ben Golding indult a Kenti Egyetem rektori választásán, de veszített Jo Grimonddal szemben, aki a Liberális Párt vezetője volt. Az író 1979-ben elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat, 1980-ban a Booker-díjat, és 1983-ban az irodalmi Nobel-díjat. 1988-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

Művei
Regényei embertani kísérletek terepei. Golding gyakran allegorikus fikciója széles körben merít a klasszikus irodalomból, mitológiából, és a keresztény szimbolizmusból. Regényeit nem köti össze egyetlen, jól kivehető szál, és változatos témákat és technikákat használ. Írásai gyakran játszódnak zárt közösségekben: szigeteken, falvakban, monostorokban, vadászcsapatokban, tengeri hajókon vagy egy fáraó udvarában. Első regénye, A Legyek Ura, amelyet többször meg is filmesítettek, illetve színpadra vittek, szimbóluma a barbarizmus és a háború ellen vívott sikertelen küzdelemnek – egy csoport elvadult fiú történetét keresztül mutatja be a civilizáció kettősségét és törékenységét. Egyesek szerint a regény a második világháború allegóriája is.
Az örökösök (1955) a történelem előtti időkbe nyúlik vissza: a mai emberiség evolúciós elődei, "az új emberek" (akiket általában a homo sapiens tudományos néven emlegetnek), győzedelmeskednek egy valamivel előrehaladottabb faj (a neandervölgyiek) fölött, amihez nemcsak természetadta felsőbbrendűségük, hanem erőszak és csalás is hozzásegíti őket.
A torony (The Spire, 1964) egy olyan torony építését (és kis híján ledőlését) dramatizálja, amelyet egy középkori katedrálisra akartak fölépíteni. A történetbeli templom valószínűleg a salisburyi székesegyházra utal. A katedrális és a torony az esperes legnagyobb spirituális törekvéseinek és világi hívságának hatalmas jelképei.
A Ripacs Martin (Pincher Martin, 1954) egy matróz utolsó perceit tárja elénk, akit a hajóját ért támadás az Atlanti-óceánba vet. A regény felépítéséből Yann Martel kanadai regényíró is merített, amint azt Martel későbbi Booker-díjat nyert művén, a Pi élete (The Life of Pi) címűn is megfigyelhetjük.
A piramis (The Pyramid, 1967) három különálló történetet kapcsol össze ugyanazzal az elbeszélővel, és mindháromban az 1920-as évekbeli angol kisváros környezetét használja fel mint a történetek helyszínét. A Skorpióisten (The Scorpion God, 1971) három kisregényt tartalmaz, melyek közül az első egy történelem előtti afrikai vadász-gyűjtögető hordában játszódik, a második az ókori egyiptomi udvarban, a harmadik pedig egy római uralkodónál; az utóbbi az 1958-ban íródott A rézpillangó (The Brass Butterfly) című dráma átdolgozása.

A Legyek Ura
A regény egy csapat fiúról szól, akik felnőtt nélkül maradnak egy lakatlan szigeten. A könyv címe az ördög jelentésű héber Belzebub szó szerinti fordítása. A Legyek Ura részben válaszként íródott R. M. Ballantyne 'A korallsziget' (The Coral Island) című művére, amelyben három brit fiú hajótörést szenved a szigeten. Jack, Ralph és Peterkin neve Golding írásában is megjelenik, utóbbi Simon formában. Ballantyne művében a fiúk minden gondon felülkerekedve hősként viselkednek, ahogy az a 'Birodalom' gyermekeitől elvárt. Golding regényében a szerző egy másik lehetséges valóságot ábrázol; azt próbálja elénk tárni, hogyan viselkednének valójában egy lakatlan szigeten partot érő fiúk.
Golding Ralph és Jack karakterei két, egymástól nagyon különböző politikai gondolat megjelenítői; míg Ralph a demokráciát képviseli, addig Jack a diktatúrát vagy az anarchiát.
A fiúkat a végén egy brit tengerésztiszt menti meg, akinek fogalma nincs, miféle barbár, veszélyes játékot szakított meg a parton való megjelenésével. Azt hiszi, hogy a fiúk háborúsdit játszanak, és ártatlanul megkérdezi: "Ki itt a főnök?" Ralph gyorsabb a válasszal, mint Jack, és ezt mondja: "Én." Válaszában benne van a remény, hogy a civilizáció még tartja a helyét a barbarizmussal szemben. Ironikus módon a hajó, amivel a tiszt érkezik, felfogható a mentés szimbólumának, de ugyanakkor a háborús gyilkolásnak is: része annak a hadiflottának, amely éppen az ellenséget vette célba.
Életfilozófiája, stílusa
A modern világ torzulásának okait keresi: legtöbb művében az ember természetében, az eredendő gonoszságban véli megtalálni az okot. Vallásossága pesszimista; nem merül fel a megváltás optimista lehetősége, mégis megható őszinteséggel, mély humanizmussal ábrázolja a hihető külső világot, a szereplők lelki motivációit. Regényeinek szimbolikája, mesterien szerkesztett belső monológjai magával ragadják az olvasót.

Főbb művei
Versek (1934)
A Legyek Ura (Lord of the Flies, 1954)
Az utódok (The Inheritors, 1955)
Ripacs Martin (Pincher Martin, 1956)
A rézpillangó (The Brass Butterfly, 1958)
A vétkes visszanéz (Free Fall, 1959)
A torony (The Spire, 1964)
The Hot Gates (1965)
A piramis (The Pyramid, 1967)
The Scorpion God (1971)
Látható sötétség (Darkness Visible, 1979)
A Moving Target (1982)
Papíremberek (The Paper Men, 1984)
An Egyptian Journal (1985)
To the Ends of the Earth Tengeri trilógia:
Beavatás (Rites of Passage, 1980)
Szélcsend (Close Quarters, 1987)
Zsarátnok (Fire Down Below, 1989)
Kígyónyelv (The Double Tongue, 2008)

Díjak
Irodalmi Nobel-díj (1983)

William Golding Magyarországon
Jeles magyar írók és műfordítók tették közzé magyar nyelven Golding műveit, köztük A legyek ura című világhíres regényt Déry Tibor fordította. Golding számos művét ültette át magyarra Göncz Árpád, például: Az utódok; A torony; A piramis; Beavatás; A vétkes visszanéz Báti László fordítása.

(Forrás: wikipedia.hu)

2016. szeptember 16., péntek

Bogyó és Babóca sorozat története

A Bogyó és Babóca sorozat első kötete 2004-ben jelent meg az építészmérnök végzettségű Bartos Erika rajzaival és szövegével, a Pozsonyi Pagony könyvkiadó gondozásában. A sorozat hamarosan a legkisebbek kedvencévé vált, népszerűsége szájról szájra terjedt. Az első kötetet sok újabb könyv követte, a mesékből egy magától fejlődő, szeretetből táplálkozó sorozat bontakozott ki. A két főszereplő Bogyó, a csigafiú, és Babóca, a katicalány.
A sorozat az óvodás korosztálynak szól, a témák a mindennapok egyszerű eseményeiből merítenek. A legkisebbek számára is érthető nyelven és gyerekrajzszerű grafikával dolgozzák fel az óvodás évek örömeit, nehézségeit és konfliktusait. A könyvek sok nehéz témát, csúfolódást, irigységet, félelmet, alvásproblémát, bűntudatot is körbejárnak, a Csillaglány című epizód a legszebb elmúlásról szóló történetek között is helyet kapott. A Bogyó és Babóca sorozatot Tóth Ákos, Faludy-díjas kortárs irodalom- és Tandori-kutató részletesen méltatta „Történetek a fűszálak közül” című cikkében.




A sorozathoz kezdettől fogva hozzáfonódott a bábművészet. A szerző az első kötet indulásakor megvarrta a mesék szereplőit, és férjével ketten számtalan magyar könyvtárban elbábozták a meséket. Később a szerző bábokkal illusztrált könyvet és bábkiállítást is összeállított, mely sok helyre kapott meghívást bel- és külföldön egyaránt. A Bogyó és Babóca bábkiállítás a hazai bábművészet legnagyobbjainak, Foky Ottónak (Mirr Murr megalkotója), vagy Bródy Verának (Mazsola megalkotója) is kivívta elismerését.









A sorozat szerepe tetten érhető a magyar gyerekirodalom kétezres évek elejénfelvirágzásában. A magyar diafilmgyártás szintén a Bogyó és Babóca sorozattal kelt ismét életre, több mint tízéves téli álom után. Ez volt az első diafilm, mely modern, digitális technikával készült, ismét felélesztve ezt a gyermeklelkű, szeretetteljes, békés műfajt. Szintén a Bogyó és Babóca sorozat törte meg a magyar animáció csendjét: csaknem húsz év szünet után ebből - az akkor már könyvpiaci bestsellernek számító - sorozatból készült először összefüggő rajzfilmsorozat.
tapasztalt



A könyvsorozat 2014-ben ünnepelte tízedik születésnapját, a Pagony kiadó egész napos gyerekrendezvénnyel és hatalmas tortával köszöntötte a szerzőt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Bogyó és Babóca sorozat számos jótékonysági ügyet szolgál, és a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegyoltalmát élvezi.















(Forrás:http://www.bogyoesbaboca.hu/)

2016. szeptember 12., hétfő

160 éve született Gracza György újságíró, író, történetíró






Gracza György (Vehéc1856szeptember 12. – Budapest1908május 14.) újságíró, író, történetíró.











Életrajz
Hont vármegyei régi nemesi családból származott. Alsóbb iskoláit SátoraljaújhelyenEgerbenSzatmárban és Debrecenben végezte, majd a budapesti egyetemen jogot hallgatott. Már egyetemi évei alatt cikkei jelentek meg az Új Idők, a Független Polgár és a Családi Kör című lapokban. 1878-tól a Független Hírlap, 1882-től a függetlenségi szellemű Budapest című képes politikai lap munkatársa lett. 1884-től a Budapest felelős szerkesztője, majd főszerkesztője. 1903-ban idegbetegsége miatt lemondott a lapnál betöltött tisztségéről.
Újságírói tevékenysége mellett regényeket és népszerűsítő történelmi munkákat is írt. Részt vett a Tolnai Világtörténete szerkesztésében és ő szerkesztette az 1886 és 1900 között megjelent Budapest nagy képes naptára és a Budapest kis képes naptára című kiadványokat. Follinus Emillel összegyűjtötte korának mulatságos anekdotáit és 1887-ben, majd az anyagot jelentősen bővítve 1902-ben könyv alakban kiadta. Legismertebb munkája az 1848–49. évi szabadságharc történetét feldolgozó műve, amely a korszak történetét nem eredeti dokumentumok kutatása alapján, felületesen tárgyalja.
A "történet a népek" oktatója, — úgy mondják. Legyen szabad remélnem, hogy igénytelen művem ez irányban is teszen valamicske szolgálatot. Talán erősíteni fogja a nagy idők nagy alakjai iránti kegyeletet, talán hozzájárul a szabadságszeretet és a nemzeti öntudat emeléséhez. Vajha úgy lenne'
Isten áldása legyen a hazán. Budapest. 1894 deczember 1, Gracza György.
– Gracza György Az 1848–49-iki magyar szabadságharcz története - Előszó (1894)
Írásaihoz gyakran használta a Jánki GyörgyTövisCsipke-Rózsa és Tiborcz írói álneveket.

Főbb művei
·         A Corvinák (névtelenül, Budapest, 1875, német és magyar nyelven is)
·         A halál őrültjei (regény, Budapest, 1886)
·         A nevető Magyarország. A legújabb adomák egyetemes gyűjteménye (Follinus Emillel, Budapest, 1887, bővített kiadás: Budapest, 1902)
·         Kossuth Lajos élete, működése és halála (Budapest, 1893)
·         1848 március 15. (Budapest, 1898)
·         Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története I–V. (Budapest, 1894–1898)
·         Talpra magyar!… Az 1848-iki magyar szabadságharc története (Budapest, 1906, újabb kiadások: 1923, 1940)


(A szöveg forrása: wikipedia.hu, a kép forrása: https://www.google.hu/search?q=gracza+gy%C3%B6rgy&espv=2&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiOvM6Z-d7OAhWsCpoKHYTQBN0Q_AUICCgB&biw=1366&bih=649#imgrc=q7VQ2Wp6iUYZUM%3A)

2016. szeptember 11., vasárnap

98 éve született Urbán Ernő József Attila-díjas magyar költő, író, újságíró

Urbán Ernő (Sárvár, 1918. szeptember 4. – Budapest, 1974. szeptember 19.) József Attila-díjas (1971) magyar költő, író, újságíró.
Életpályája
Urbán Lajos lapszerkesztő fia. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 10 hónapig Pannonhalmán bencés novícius volt. 1927–1929 között az Eötvös Kollégium tagja volt. 1937-1939 között a Budapesti egyetemen magyar–francia szakot végzett. 1941-től házitanár, egy grófi családnál nevelő, szellemi szükségmunkás, könyvügynök, végül titkár egy vállalatnál. 1943-tól katona volt. 1945-ben részt vett a földosztásban és az MKP tagja lett. Előbb járási párttitkár, majd a párt központi vezetősége propagandaosztályának munkatársa. 1946–1950 között a Szabad Föld munkatársa, majd segédszerkesztője volt. 1947-től a Szabad Nép és a Népszabadságfőmunkatársa. 1953-ban a Csillag szerkesztőségének tagja volt. 1959-ben a Falusi Vasárnap című hetilap főszerkesztője, egyidejűleg a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának elnöke.
Sírja a Farkasréti temetőben található.

Munkássága
1939-ben jelentek meg első írásai a Pester Lloydban, majd az Élet, a Napkelet, az Ünnep, a Híd és a Sorsunk közölte verseit és elbeszéléseit. Újságíróként széles körű tapasztalatokat szerzett a falusi élet átalakulásáról, ezeket örökítette meg írásaiban.
Színházi munkái
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 24; műfordítóként: 8.
Szerzőként
Tűzkeresztség (1951-1953)
Gál Anna diadala (1951)
Baj van Rómeóval (1952)
A kincs (1952-1953)
Uborkafa (1953, 1982)
Párviadal (1954)
A nagy baklövés (1968)
Fő a csomagolás! (1971)
Műfordítóként
Gyakonov: Házasság hozománnyal (1950-1951)
Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919 (1952)
Művei
Ének a Dunakorzón (versek, 1942)
Maszat Miska (mese, 1942)
Bikk-Makk Matyi (mese, 1942)
A piros csillag meséje (verses mese, 1945)
Kikelet (verses elbeszélés gyermekeknek, 1946)
Népdal és népköltészet (tanulmány, 1947)
Móricz Zsigmond (esszé, 1947)
Mindenttudó kicsi könyv (mese, 1948)
A magyar nép eredete (tanulmány, 1948)
Csillag a Rábán (elbeszélés, 1948)
Díszparasztok árulása (politikai publikáció, 1948)
Tündérmajor (versek, 1950)
Tuskó Dani (verses mese, 1950)
Ezüstkard (verses mese, 1951)
Gál Anna diadala (dráma, 1951)
Az igazmondó Nepomuk (elbeszélés, 1952)
Tűzkeresztség (dráma, 1952)
Pálfordulás (elbeszélés, 1952)
Szén Szulimán és a három pajtás kalandjai (verses elbeszélés, 1952)
Csete István igazsága (elbeszélés, 1952)
Uborkafa (színmű, 1953)
Kemény dió (elbeszélés, 1953)
Tere-fere (elbeszélés, 1955)
Pirkadás (önéletrajzi regény, 1955)
Kutyaszorító (regény, 1956)
Forgószél (kisregény, 1958)
Szamba hercegnő (kisregény és elbeszélés, 1958)
Földközelben (riportok, 1959)
Jó mulatást! (kisregények, karcolatok, anekdoták, 1959)
Aranyfüst (regény, 1960)
Árnyék és sugarak (regény, 1961)
A nagy kaland (regény, 1963)
Színe és visszája, avagy a levágott ujjak esete (regény, 1964)
A krónikás tollával (elbeszélés, 1964)
Menyasszonytánc (filmregény, 1964-1965)
Kazamaták titka (ifjúsági regény, 1967)
Írott malaszt (regény, 1967, 1977)
A láthatatlan barikád (elbeszélés, 1968)
A Szahara szíve (úti beszámoló, 1969)
Bumeráng (regény, 1969)
Pörben a világgal (elbeszélés, 1970)
Világunk varázsa (riportok, 1974)
Eleven történelem (riportok, 1975)
Nemcsak kenyérrel - Az 1001. kilométer (kisregény, 1976)
Desrecendo (hátrahagyott versek, 1981)
Műfordításai
N. M. Gyakonov: Házasság hozománnyal (dráma, Takács Tildával, 1951)
Filmjei
Vihar (1951)
Tűzkeresztség (1951)
Hintónjáró szerelem (1955)
Uborkafa (1971)
Az 1001. kilométer (1972)
Pocok az ördögmotoros (1974)
Díjai
Kossuth-díj (1952)
SZOT-díj (1969)
Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
Felszabadulási Emlékérem (1970)
József Attila-díj (1971)

(Forrás:wikipedia.hu)